KÉNE? NEM KÉNE? MIT KÉNE? MIÉRT KÉNE? – avagy az emberi kapcsolatok hálójában

Az emberi kapcsolatok bonyolultak, néha talán túlzottan is. Mindenhonnan azt sulykolják belénk, élj a mának, tedd ezt vagy azt, mert megérdemled és sorolhatnám. De mindez hova vezet? Valóban mindent megtehetünk? Nincsenek határok? Nincs már semmi? De mi ennek a következménye? Hát igen a MAGÁNY, az ordító és üvöltő magány, amiből egy idő után már kilátástalannak tűnik kitörni. Szenved az is, aki úgymond mindent megtehet, mert ez neki jár. Egy ideig gyógyír a léleknek a sok új impulzus, a csiri-viri tárgyi dolgok, a felszínes kapcsolatok, ahol senkit nem érdekel, te hogy vagy, mert csak addig kellesz, amíg nevetsz és buli van. És szenved a másik fél is, aki aggódik a szeretet emberért: Mi lesz vele?  Hogy mondjam el neki, hogy rossz úton jár? Nem hallgat rám? Csak azt mondja folyton: nekem ez jár, nem lesz gond, te rosszul látod.

Ó hány ilyen kapcsolat van ma szülő - gyermek, testvér - testvér, férfi – nő, főnök – beosztott, barát-barát között. Óriási válság van az emberi kapcsolatok körül, pedig a lelke legmélyén mindenki szinte üvölt már a békességért! Békességet az emberi kapcsolatokba! Meddig csináljuk még ezt magunkkal és másokkal? Meddig bántjuk még magunkat és másokat? Miért csináljuk ki magunkat és másokat? Miért írtjuk egymást? Miért pusztítjuk egymás lelkét?

Számos guru, megmondó ír parancsokat, ezt kéne tenned, azt kéne tenned. Másoktól várjuk a megoldást, ahelyett, hogy magunkban keresnénk meg a válaszokat. Persze ez nagyon nehéz, megkeresni magunkat és a saját válaszainkat. Ehhez kell segítség, hogy jöjjön valaki, aki megfogja a kezünket és azt mondja, elfogadlak, ahogy most vagy, ott leszek melletted, amikor ránézel magadra, nem hagyom, hogy a sok nehézség elriasszon, mert hiszek benned, hogy meg tudod oldani, hogy a racionális látásmód segítségével - amit a segítő támogatás nyújt - megtalálod a válaszaid.

Miért? Mert a megoldás mindig az ami, az adott kapcsolatban lévő emberek megvalósíthatónak tartanak. Hiába mondja bárki, ezt vagy azt csináld, ennek vagy annak működnie kellene, de mi van, ha mégse. Nem vagyunk egyformák, pont ez a szép az egészben. Mindig az működik, ami a saját élethelyzetünkre, pillanatnyi állapotunkra van szabva és ezt ki tudná legeslegjobban, ha nem mi magunk. Szóval ne féljünk megkeresni a saját válaszainkat bevonva a kapcsolatban részvevő másik személy, személyek válaszait és megtalálni a közös pontokat. Ehhez bátorság kell és persze bizalom valaki iránt, aki segít, fogja a kezedet a folyamat során és nem engedi elveszteni a hitedet, hogy van, lesz megoldás. Először gyógyulnia kell a léleknek, meg kell érteni magunkat, ahhoz, hogy ki tudjuk mondani nekem ez és ez fáj, én ezt és ezt szeretném, én így és így látnám jónak és közben nem minősíteni magunkat és másokat. Igen ez valóban nehéz, de, ha jobb emberi kapcsolatokat hoz, miért ne próbálnánk ki?