Konfliktusok

Egyszer mindenki életében eljön az idő, amikor dönteni kell, mi a fontosabb. Az, hogy igaza legyen, vagy az, hogy boldog legyen.

/Karen Hawkins/

A konfliktus egyének vagy társadalmi csoportok közötti olyan ütközés, amely mögött igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg. Harcra, összeütközésre akkor kerül sor, amikor a felek viselkedése akadályozza egyikük vagy másikuk igényeinek érvényesítését, vagy értékrendjük különböző.

Mind a konfliktus mind a békülés a természetes emberi lét részei. Ott áll a választás lehetősége, hogy kibékítik az ellentéteiket a felek vagy tovább mélyítik azokat.

A mediátor rávezeti a feleket, hogy lássák be a konfliktus feloldható, ha mindketten megváltoztatják a konfliktushoz való viszonyukat, ha az álláspontjuk az ellenséges neheztelésből és bizalmatlanságból együttműködő és bizalomteljesebb kapcsolattá változtatják.

 A konfliktusok kövek, amikből falat építhetünk kettőnk közé, de bástyát is magunk köré.

• információs alapú (túl sok, túl kevés vagy téves információt)
• kapcsolati alapú (rossz kommunikáció, erős érzelmek, negatív viselkedés, sztereotípiák)
• érték-alapú (mindennapi értékek, alapértékek)
• strukturális alapú (egyenlőtlen hatalom-megoszlás, időhiány, nehéz kooperáció, a források feletti egyenlőtlen rendelkezés, földrajzi viszonyok)
• érdekalapú

Konfliktus szakaszai:

01. Jelzés – A felek valamilyen módon egymás tudomására hozzák, hogy konfliktusaik van egymással.
02. Vita, érdekartikuláció – A felek a közvetlen kommunikáció részére konkrétan megfogalmazzák álláspontjukat, érdekeiket, szükségleteiket.
03.Polarizáció – A konfliktusoknak ebben a fázisában a pozíciók megmerevednek, a felek a másik álláspontjából már csak azt hajlandóak észrevenni, hangsúlyozni, ami eltér a saját álláspontjuktól.
04. Szegregáció, szeparáció – Ebben a fázisban a felek már nem hajlandóak vagy képtelenek közvetlen kommunikációra (nem állnak szóba egymással).
05.Destrukció vagy „gyűlöletalapú” fázis – Ebben a fázisban már a kapcsolat, illetve szélsőséges esetekben a másik fél rombolására is törekszenek.
06. A kimerülés fázisa – Az érintettek kifáradtak, csökken a feszültség, a romboló energia, kevesebb az egymás ellehetetlenítésére hivatott interakció.

Érdemes vajon addig mélyíteni a konfliktust, hogy már a destruktív, kimerülés szakaszába érjünk?

Vagy tudunk és szeretnénk akár segítség bevonásával a konfliktus megoldása irányába haladni?

Konfliktuskezelési stratégiák

• Győztes/vesztes stratégia: A felek a konfliktust harcként értelmezik, győzelemre, a másik legyőzésére törekednek, megegyezés nincs. Gyors cselekvést igénylő helyzetekben gyakran szükségszerű alkalmazni.
• Alkalmazkodó stratégia: Lemondás az érdekek, vágyak érvényesítéséről: félelemből, kényszerből avagy hosszabb távú érdekek miatt, megfontolt döntés alapján a konfliktus első jeleit észlelve.
• Elkerülő stratégia: Az egyén nem mond le a fentiekről, hanem magát a konfliktushelyzetet igyekszik kikerülni
• Kompromisszumkereső stratégia: Közösen elfogadható megoldás keresése a cél, amely mindkét fél számára kielégítő (noha gyakran mindkettejük számára rosszabb, mint amit eredetileg szerettek volna). Egyenrangú felek között gyakori; az erőviszonyok változásával az erősebb fél a másik legyőzésére törekszik.
• Problémamegoldó (győztes/győztes) – stratégia: A résztvevők a probléma olyan megoldására törekednek, amelyben mindkét fél érdekei, szükségletei, meggyőződései érvényesülnek. Kölcsönösen elfogadják a másik fél önérvényesítését, vállalják az önalávetést, készek együttműködni, empatikusan viselkedni a legjobb megoldási alternatívák megtalálása érdekében. A közösen elfogadott megoldás mellett mindkét fél elkötelezett.

A mediáció során a problémamegoldó stratégia alkalmazását tekintjük elsődlegesnek a konfliktus megoldása érdekében.